A kupolában lévő Reinfelder-Hertel refraktorral napnyugta után az éjszakai égbolt látványosságait lehet megfigyelni:
- a Hold krátereit, hegyeit és tengereit,
- a bolygókat és holdjaikat,
- a fényesebb kisbolygókat,
- a kettős- és változó fényű csillagokat,
- a nyílt- és gömbhalmazokat,
- a Tejút érdekes területeit,
- a fényesebb galaxisokat és ködöket,
- az időnként feltűnő fényesebb üstökösöket,
- a spektroszkópokkal a fényesebb csillagok színképét.
Egyéb megfigyelések és mérések:
- a fényesebb égitestek helyzetének mérése szextánssal és kvadránssal
- meteorok megfigyelése a meteoroszkóppal
- a helyi idő meghatározása századeleji módszerrel.
Tudományos igényű észlelések korhű környezetben
Az interaktív múzeum adta lehetőségeket kihasználva látogatóink korhű környezetben nyerhetnek betekintést az egykori csillagászok munkájába.
A kupolában lévő több mint 100 esztendős Reinfelder-Hertel refraktorral és a hozzá tartozó eszközökkel végezhetnek tudományos igényű észleléseket. A megfigyeléseiket az észlelőlapokon kell dokumentálni.
A tudományos feldolgozáshoz szükséges egyéb adatok (hely, időpont, megfigyelési körülmények, műszeradatok, stb.) rögzítését és az egyszerű számításokat a dolgozószobában, Posztoczky Károly karosszékében is elvégezhetik.
“Milyen messze lehet látni a távcsővel?” hangzik el gyakran a kérdés.
- kiváló légköri viszonyok mellett, a 384000 km átlagos távolságban keringő Hold felszínén meg lehet pillantani a 2-3 km-es sziklákat, vagy krátereket is.
- a Mars hósapkáit 50-70 millió km-ről remekül láthatjuk.
- a Szaturnuszt és gyűrűjét akár 1,5 milliárd km-es távolságból is vizsgálhatjuk.
- a Sarkcsillagról 680 évvel ezelőtt indult el az a fénysugár, amely most ér ide, tehát 680 fényévnyire van tőlünk. (680 fényév = 6.430.000.000.000.000 km = 6430 billió km)
- az Androméda galaxist (Androméda-köd) 2,2 millió fényévnyi távolságból szemlélhetjük, de akár 60-80 millió fényévnél messzebb lévő galaxisokat is megláthatunk.
