A rendezvény helyszíne (Pécs, Jókai tér) az előző nap délutánján 26-án reggel már álltak a sátrak, egy sátorban két nyertes szervezetnek kellett elférni
Sátrunk dekorálását a csillagda logojával kezdtük. A szervezők gondoskodtak az egységes terítőről és feliratról. Képeket ragasztottunk belülre és képeket varrtunk kívülre. Felvettük csillagász köpönyegeinket (többen is gratuláltak az ötlethez és a kivitelezéshez), melyeket Kovaliczky Istvánné vart és festett meg.
Majd elkezdett esni az eső…
Egyszer csak elállt az eső és a távcsőről lekerült a takaró fólia, néhány szerencsés látogató belenézhetett a távcsőbe, de a Nap helyett csak a toronyórát láthatták (pedig a H-alfa szűrőt is vittük magunkal).
Miközben fogadtuk az érdeklődőket, őexcellenciája Siri Ellen Sletner nagykövet asszony köszöntőjében megemlítette,
hogy tipikus norvég időjárási körülmények vannak, bár ezt most senki sem kívánta.
Volt idősebb és fiatalabb érdeklődő is.
Mindenkinek, aki elhaladt sátrunk közelében, adtunk színes kiadványunkból és a figurális csillagtérképből,
valamint invitáltuk őket Tatára. Kb. 10-15 percnyi szünet után az eső ismét elkezdett esni. Nagyon sűrűn esni.
A nagykövet asszony minden standot felkeresett a csendesedő, de meg nem szűnő esőben. Így eljutott sátorszomszédunkhoz, a pécsváradi Tartkabarka Alapítvány standjához is, majd érdeklődve fordult felénk.
Természetesen ő is kapott térképet és szóróanyagot, majd mért egyet az Eble-féle kvadránssal.
És meggyőződött róla, hogy a zuhogó esőben valóban lehet csillagászkodni (ha van műcsillagot vetítő lézer is). A sűrű eső olyan kitartó volt, hogy lassan mindenki elkezdett pakolni és indulni haza.
Délután 3 órakor már csak az üres sátrak álltak a téren.
